Illúziók! Megérkezem

"Ne nézd a bort, mily veres
színt játszik, mint mutatja a pohárban
az ő csillogását; könnyen alá
csuszamlik "
 
                             Példabeszédek 23,31

 Helló Minenkinek!

Még kicsit esetlen vagyok, épp most állitottam át a szálloda billentyűzetét valami magyarfélére.
Komoly volt az utóbbi huszonnégy órám, igyekszem leirni röviden. (nincs hosszú i betüm)
Kora reggel, a Zsolti kikisért a reptérre, aztán ahogy sikerült a check in végülis magam maradtam.
Ott helyben valami hatalmas eufória tört elő belőlem. Éreztem, hogy ahogy a búcsúk véget értek, a nagy utazás végre teret nyer bennem. Maga a bejutás, csomagvizsgálatok és minden egyéb is olyan élvezetesnek tűnt mint semmi más eddig. Ott voltam egyedül azon a nagy állomáson, a saját utamon - azt hiszem nagyon régóta vártam már erre.
A repűlő felszállt lassan, és hatalmas volt végre nem csak Bécset hanem Budapestet is felülről látni. Pici makettvárosnak tűnt az egész. Sajnos az Alpokat nem láttam a felhők miatt. Egy nyaraló magyar házaspár mellett ültem, jól elbeszélgettem velük, közben pedig sikerült ráébredni, hogy másik 3 sorstársam is van velem a repülőn.
Zsolti, Márk, Leó -egy erdélyi srác- és Én. Párizsban rengeteget csavarogtunk amig megtaláltuk mit hova merre. Egy óriási reptér, rengeteg ellenőrzés, útlevél és papirmutogatás. Csoda, hogy feljutottunk a Miami-ba menő járatra.
Fontos benyomás volt hogy Párizs sem tűnt extrémnek. Mikor az ember ott van rájön hogy a falak ott is falak, az emberek ott is hús és bőr valakik. Nyugis volt, de mégis ott volt az utazás izgalma.
Felszált a nagy Boeing. Több kilóméter magasan, -50 celsiusz-ban, repülés ezerrel. Tényleg! Mert 1000 km/h-val tolta! Kitöltöttem az imigrációs pairokat meg ilyesmi, ja és végig összeszoritva ültem egy picike helyen. 10 órán át. Jézus. Megnéztünk 2 filmet, volt 3 étkezés, fárasztó de mégis volt.
Na de, hogy a balhét abbahagyjam valójában ez is nagyon élménydús volt. Szinte végig eszembe jutott közben 10 percenként hogy "Úr Isten mit csinálok!". Nagyon durva volt, és nagyon boldog érzés.
Miami-ban leszálltunk a srácokkal és összeszedtük a csomagokat, minden megvan, nem kavartak el semmit. Közben rájöttem, hogy vodafone egyáltalán nincs itt. 0 térerő, és ennyi. Nem vesz jelet. Majd szerzek egy telót.
Van egy szomorú kitérőnk sajnos a mesében:
Leó eltünt Miami-ban az imigráció és a csomagösszeszedő között. Valószinüleg a helyi zsaruk behivták véletlenszeráűen egy vizsgálatra, de passz. Vártuk és nem jött, most pedig nincs itt a szállodában. Kicsit elveszett erdélyi srác volt, megpróbáljuk elérni... (közben megjött :) nincs gáz már)
Jól kibasztak velünk amúgy. Mondok is pár jót/rosszat Miami-ről, és arról, hogy hogyan jutottunk ide.

Kiléptünk az utcára, és a következő benyomásom volt a reptér előtt:
Miami büdös, és olyan mint a 8. kerület, csak nincsenek vacsatik, de vannak pálmafák. Nagyon gáz, az emberek köcsögök, és az európaiakhoz képest hihetetlenül bunkók.
Megkérdeztünk egy pultos filippinó hölgyet, hogy honnan indulnak a szállodákba menő buszok. Röviden csak annyit válaszolt: "Well, maybe out of the airport building" (annyit tesz: "Hát, talán nem az épületből")
A 3. információs pultnál egy idős néni elkiabálta nekünk -mintha nem értenénk angolul- hogy ez a busz speciális és odahivta nekünk telefonon a szállodából. Szóval ez hozott ide minket Coral Gables-be a Ponce de Leon 1111-re, a "Hotelbe" - ami inkább egy hajósmunkás hostell, hogy valósághoz hű legyek.
(Amúgy ebben a pillanatban -csak hogy ne aggódjatok meglett az elveszett emberünk is :D)
A szálloda elviselhető, egy Bali-i sráccal vagyok egy szobában aki 24 órát utazott szal alszik amióta bement a szobába.
Lezuhanyoztam, nagy nehezen megnyitottam a vizet ezeken a joystick csapokon. Jesszus. Ettünk, is, vannak itt valami indiaira hajazó kaják. Meg pár gép, szal tudok blogot irni. 4 emelet, rengeteg ázsiai és afrikai. Érdekes, de van szép/ és igénytelen oldala is.
Most sajnos kiderült hogy a Márk holnap reggel már repül is tovább, minket viszont még nem osztottak be holnapra. EZAZ! Szóval a Zsoltival holnap felfedezzük Miami beach-et! Jeah! És holnap este 6 körül elvileg kiderül mikor és melyik hajóra nyomulunk.

Sétáltunk Miami-ban. Más világ. Más szagok, más emberek. Nem mondom, hogy ez a turista rész olcsó lenne, de bementónk ide oda. Kb otthoni árak vannak, és amúgy semmi sem más. Csak:
 A kocsik is furák, nagyok, hangosak, és... hát van amerika érzés. :D Pl a lámpa nem zöld, hanem fehérre, vált és egy kezet ábrázol XD És az emberek a kirakatokban edzenek, karatéznak, manikűrüztetnek XD. És ilyen filmes dolgok XD és minden nagyobb tényleg! Az utcák is.

Nah megyek rápihenek a holnapi napra, meglássuk mi lesz még ebből.
Jók legyetek mind, holnap próbálok majd irni.


De most pihenek! :)






Megjegyzések

  1. Annyira jó volt olvasni! Komolyan feldobtad az egész délutánom. Majdnem odaégett a főztöm is mert nem akartam abbahagyni. Köszönöm, hogy írod ezt a blogot. Kicsit kizökkentesz az itthoni (szar) valóságból. :)
    Remélem minden okés lesz ám odakinn Veled :D

    VálaszTörlés
  2. aranyos vagy, orulok hogy jol szorakoztok es fel tudlak titeket doblni :D
    igyekszem izgalmasan cselekedni tovabra is XD

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bábel Tornya

Start

Pirates Code