Guzzler Pirate

„De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkossebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.”                                      Lukács 22,26 (Károli Gáspár fordítása) Komoly nem? Ez a bejegyzésem most a napi rutinról fog szólni, mind a munkát, mind a szabadidőt tekintve. Mert hogy ez sokat számít – a beosztás. Nem mondom hogy túl érdekes lesz, ez inkább csak az ismerősöknek szól, hogy tudják, pontosan mi az Isten is történik itt velem. Őszintén szólva az egyik fontos hátrány az az, hogy lent a kabinban mindig minden ugyanolyan. Nincs napfény, így sosem lehet tudni, hogy reggel van vagy este – az egésznek állandóan alvás hangulata van, pont ezért nem nagyon töltöm ott a szabadidőmet. A munkán kívül is több időpont van amit érdemes figyelni. Minden második héten le kell mennünk a mosodába lecserélni a törölközőnket, a pokrócunkat, a lepedőt és a párnahuzatot – valamint alá kell írnunk egy papírt. A cégnek fontos hogy tiszta környezetben legyünk, így csekk

„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt,, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.”                                           Máté 12,33 (Károli Gáspár fordítása) Mexikói teríték Tinával Megmondom nektek őszintén, amikor kijöttem úgy gondoltam, hogy mindenféle néppel és nemzettel együtt tudok élni. Akkor csak azt hagytam ki a számításaim közül, hogy a boldog együtt éléshez köze sincs a nemzeteknek – mindig az egyénekről szól. Pár hete épp tányérokat cipeltem a hotline fölé, amikor eszembe jutott egy nyugodt délután a platán soron. Amikor nem csinálok semmit, csak kidőlök az ablakon, és kávézgatok, körülöttem csiripelnek a madarak, elhalad egy-két járókelő. Ez azért volt különleges pillanat, mert amikor felébredtem ebből a képsorból rádöbbentem milyen lehetetlen helyen is vagyok. Mert a napi rutinban eltűnik a sok különlegesség, a különlegesség élményét pedig az összehasonlítás megélése hamar visszahozta. Ott

„A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.                               János 3,8 (Károli Gáspár fordítása) 1996 Any man who falls behind, is left behind – Bárki aki lemarad, ott marad. A filmből ismert idézet azt hiszem elég valósan fedi a valóságot. No persze azért kalóznak lenni jó. Régen írtam (igen, végre van hosszú í-m), mivel kivártam a pillanatot amire végre vehetek egy saját gépet. Viszont ezt nem a Tampa-i Bestbuy-nak köszönhetem, történetesen Roland barátom adta el nekem 300 dolcsiért az otthon pár hónapja frissen vett gépét szóval most örülünk! És legalább magyar a billentyűzete is. Ebben a blogbejegyzésben végre írok egy kicsit a hajóról, az itteni életről, meg mindenféléről. Úgy gondolom tanulságos történet lesz, nekem biztosan az. Inspiration 1996. Ez áll a hajó orrában himbálózó vén rézharangon. A nyílt tengeren ha elég erős a vihar, néha magától is megkondul. Az igazság az

"Mondom pedig néktek, hogy a Templomnál nagyobb van itt."                                 Máté 12, 6   (Károli Gáspár forditása)  Inspiration és Elation együtt  Sok idő eltelt amióta nem irtam, ez csak azért volt mert nem akartam ékezetek nélkül megirni az élményeim. Már majdnem másfél hónapja, hogy a hajón gályázom. Itt ülök a crew bárban, megy az rnb, Gabiék előttem biliárdoznak az indiai biztonsági őrrel, alattunk ring a hajó.   Ha nem lenne a beosztásomon a dátum, biztosan nem tudnám mennyi idő telt el.   Ez a hely kivül van minden világon. Ha este a fedélzetre fekszem és felnézek csak a csillagokat látom. Olyan mintha az űrben siklanánk. Először is el kell mondanom hogy,   ennek a történetnek bizonyos részeit   kissé pejorativ szemszögből, ironikus humorral irtam meg. Sokféleképp el lehet mesélni, én ezt a módot választottam mivel szórakoztartó. Sokféleképpen meg lehet élni, ez már nem döntés kérdése (?), emberfüggő. Akinek nincs itt feladata nehezen éli túl

Szerbusztok. Alig látok ki a fejemből, itt fél 5, és mindjár indulok a kikötőbe. De kezdjük a tegnapi nappal. Csatlakozott hozzánk egy Sanyi nevű srác aki már a 8. alkalommal nyomja a hajót, headwaiter, és otthon már asszonykája van, meg egy lány, Klaudia. Együtt elterveztük hogy még körbenézónk egyet az utolsó napon. Remek volt ez is. Egy strandolással inditottuk a dolgot, ami egész merész ahoz képest hogy reggel itt még esett az eső, sőt napközben is eleredt néha. Miami-ban azonban mindig meleg van, s ennek köszönhetően még a fátyolfelhős ég alatt is le tudtunk égni a naptól. A szél erős, szóval az óceánban a fürdés a hatalmas hullámokba való ugrálás volt, ami remek szórakozás. Egy órát strandoltunk, aztán a nagy szél miatt hamar meg is pattantunk onnan. South Beach-nél ha a parttól felmegy az ember az első utcába, az Ocean's Drive-hoz érkezik. Ez egy hosszú utca végig, kilómétereken keresztül, ahol éttermek, és bárok várják a vendégeket. Szinte el sem lehet menni a sok emb

Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.                  Példabeszédek 17,28 Természetesen az idézet miatt nem leszek szófukar (másra vonatkozik :D) Nah! Azt hiszem ez lesz az egyik legérdekesebb bejegyzésem, hisz a mai napon bejártuk Miami city-t. Most már megvacsoráztam, és le vagyok fáradva de visszagondolva is őrületes volt. Megmondom őszintén, alapból nem éltünk át olyan őrjitő nagy élményeket önmagában, de mégis! Hogy miért? Nah lássuk. Reggel a blogolást és a reggelit követően a srácokkal (Zsolti, Leo, Én) elkezdtük a tervezést, hogyan is jussunk be a városba. Amit a helyi közlekedésről el tudok mondani: Miami kurva jól fel van épitve. Egyenes utak, csak semmi kavarás, hatalmas utcák, hibátlan beton. Ennek hála szinte lehetetlen eltévedni. Vannak a fő utcák és az azokat összekötő kis utcák és kb ennyi. Szinte mindenki autóval jár, ennek hála pedig alig van tömegközlekedés. Felénk jár egy ingyenes kisbusz, van egy város feletti

Még fél óra reggeliig, egy picit tudok még irogatni. Ahogy reggel kimentem egyet rágyujtani fura volt érezni, hogy az egész városnak olyan... nehéz szaga van. Komoly hatása van annak hogy itt kb soha nem volt egy-egy -5 fokos erős téli szél ami kipucolhatta volna a levegőt. Hatalmas pára és nagy meleg, de nem olyan mint otthon. Nem olyan durva a nap valahogy, elviselhetőbb a meleg. Kiváncsi vagyok a turistás részek meg beach miben lesz más, már ha eljutunk oda. A fiúkkal még akarunk venni mobilkártyát meg ilyen áramkimeneti átalakitót hogy tudjuk tölteni a cuccainkat. A hajón állitolag lesz 220-as európai plug, de mégiscsak jó ha van. Nagyon flash még hogy itt minten parkolóhely mellett van ilyen ezer éves amcsi parkolóóra, mint amilyen a filmekben is. Otthon már rég ellopkodták volna ezeket. :D Meg újságos doboz. Bedobod a pénzt és dob újságot. Rájöttem miért fura a kaja. Egy görög konyha csinálja a menünket. Már minden világos. Kicsit aggódunk, mert állitólag tényleg nem jó itt

"Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik "                                Példabeszédek 23,31  Helló Minenkinek! Még kicsit esetlen vagyok, épp most állitottam át a szálloda billentyűzetét valami magyarfélére. Komoly volt az utóbbi huszonnégy órám, igyekszem leirni röviden. (nincs hosszú i betüm) Kora reggel, a Zsolti kikisért a reptérre, aztán ahogy sikerült a check in végülis magam maradtam. Ott helyben valami hatalmas eufória tört elő belőlem. Éreztem, hogy ahogy a búcsúk véget értek, a nagy utazás végre teret nyer bennem. Maga a bejutás, csomagvizsgálatok és minden egyéb is olyan élvezetesnek tűnt mint semmi más eddig. Ott voltam egyedül azon a nagy állomáson, a saját utamon - azt hiszem nagyon régóta vártam már erre. A repűlő felszállt lassan, és hatalmas volt végre nem csak Bécset hanem Budapestet is felülről látni. Pici makettvárosnak tűnt az egész. Sajnos az Alpokat nem láttam a felhők miatt. Egy ny

"Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok  dicsőségét"                             Márk 4,8 (Károli Gáspár fordítása) "Az otthon ott van ahol megállunk." Régen mindig szerettem volna hinni ebben a szövegben, nagy utazónak tartom magam (persze csak jellemben, hisz nem utazom sokat). De azért mégis van benne valami, mert amikor egyetemista voltam, egy pár hónap után a kolira is otthonként tudtam tekinteni. Sőt volt, hogy azt mondtam, "haza megyek" amikor Pest felé tartottam. Most úgy érzem, hogy az otthon ott van, ahol a Család, így ez nem is helyszínhez, inkább személyekhez kötődik. Pont ezért bízom benne, hogy ahogy a koliban is, talán külföldön is lesz egy kis baráti család, ami megadja az érzést. Tegnap úgy döntöttem gyakorlom picit az angolt, meg a Miami érzést. Megnéztem egymás után a Bad Boys 1-2-t. Hát nem kellett volna. XD Mostantól csak töltött stukkerrel lépek ki a szállodából. Ami