Guzzler Pirate

Újra vízen "Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg."  Ésaiás Könyve 42,3 (Károli Gáspár fordítása) R eggel a dombok fölött felragyogó meleg napfény köszönt, délutánra mégis szürke és fátyolos lesz az egész. Fény hiányában valahogy elvész minden motivációm, de mire unalmamban ledőlök aludni újra kisüt a nap. De ekkor már megsértődök rá, és inkább pihenek, aztán összeálmodok mindenféle baromságot, ahogy azt a délutáni szunyákon szokás. Nagyjából így telnek a napjaim a reggeli és esti műszak között, és ez picit azt az érzést kelti minta a nap csak abból állna hogy a reggeli után várom az esti műszakot, és fordítva. Talán ez az egyetlen probléma itt. St. Mawes egy pici falu, ha megerőltetném magam találhatnék itt magamnak programot, túrázhatnék például. De mégsem olyan min egy városban, ahol lehet kávézgatni, bulizni, sétálni a zajban. Ez persze előnyös is, spóroláshoz ideális. Ha kimegyek, és nem csak a

Az Út, az Igazság, és az Élet.  "Mert hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet, és hogyan tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét?" Eszter Könyve 8,6 (Károli Gáspár fordítása) Nagyon sok minden t örtént mióta utoljára írtam. Sokszor eszembe jutott hogy lehetne nálam egy notesz, amibe minden fontos benyomást feljegyezhetek ami megjelenik bennem. Vettem is noteszt, csak lusta voltam az egészhez, úgyhogy kénytelen leszek az emlékezetemre hagyatkozni. Augusztus 19.-e, este hétkor ülök az ideiglenes szobámban St. Mawes-ben. Talán ez a hotel legkissebb szobája, lehet hogy csak vész esetére van, ha nagyon tele lennénk. A többihez képest nagyon pici, a fürdőben nincs zuhanyzó csak kád, külön csap van a hideg meleg víznek mint a régi filmekben. Kint dübörög a turistaszezon, kiváncsi vagyok milyen lehet a hely télen. Meggyőződésem hogy semmi hasonló. Most azonban mindenki élvezi a nyárvégi napsütést, az öbölben lomhán siklanak a vitor

Párizs külvárosában, a repülőtérhez közel, egy All Seasons hotelben ücsörgök. Itt már Magyar idő szerint folynak a nappalok és az esték - így tudom hogy az enyémeimmel egy időben fekszem. Ez jó. Minden ami alig egy napja történt pedig olyan homályos. Tudom hogy a Gábor még ott van, de nem úgy érzem mintha a föld másik felén lenne. Inkább úgy, mintha egy világokat összekötő térkapu túlfelén, egy másik bolygón. Az amerikai emlékek hihetetlennek tűnnek, és az egész tényleg olyan mint egy álom. Június tíz, este 22 órakor, indiai Lido matre'd-m, Valerian odajött hozzám, és szólt hogy jelentkezzek ki a rendszerből, véget ért a munkaidőm. Ott utoljára megcsináltam amit 8 hónapon át minden áldott nap tettem - clock out. Most tényleg vége. 8 hónapon át szabadnap nélkül minden reggel felkeltem és ha jó volt, ha nem, csináltam mint a gép. Pedig néha fájt. És holnaptól egyszer csak megáll az egész. Nincs több rohanás, félelem a főnököktől, hatalmas nyomás és stressz. Kimentem egy cigire, a

Szolgálat „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságotok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.” János 16,33 (Károli Gáspár fordítása) Június harmadikán, ebéd után ülök a kabinomban, várok még egy negyven percet, aztán beszélgetek a hotel director-ral. Srácok, az Úr úgy adta, hogy a szerződésem utolsó pár hetét nem könnyed dolgozgatással, meg fél órás késésekkel lazítom végig, ahogy az sokszor lenni szokott. Az Alázat amit megismerni jöttem, nem adja olcsón magát – minden csepp hitemre szükségem van. Beszélek kicsit a történésekről is. Most már pár napon belül egy-két srácot kivéve mindenki akit ismertem amikor ide jöttem elmegy. Az előző bejegyzés óta elsőként a Radoslav ment el, aki a szerződésem első pár hetében az egyik első pajtásom volt. Vele meg a Nikóval igazán lehetett bulizni, ez a két Bulgár király mindig megtalálta az élet habját. Utoljára amikor a hetedik emeleti kijáratnál találkoztam vele egy korai