Guzzler Pirate

Szerbusztok. Alig látok ki a fejemből, itt fél 5, és mindjár indulok a kikötőbe. De kezdjük a tegnapi nappal. Csatlakozott hozzánk egy Sanyi nevű srác aki már a 8. alkalommal nyomja a hajót, headwaiter, és otthon már asszonykája van, meg egy lány, Klaudia. Együtt elterveztük hogy még körbenézónk egyet az utolsó napon. Remek volt ez is. Egy strandolással inditottuk a dolgot, ami egész merész ahoz képest hogy reggel itt még esett az eső, sőt napközben is eleredt néha. Miami-ban azonban mindig meleg van, s ennek köszönhetően még a fátyolfelhős ég alatt is le tudtunk égni a naptól. A szél erős, szóval az óceánban a fürdés a hatalmas hullámokba való ugrálás volt, ami remek szórakozás. Egy órát strandoltunk, aztán a nagy szél miatt hamar meg is pattantunk onnan. South Beach-nél ha a parttól felmegy az ember az első utcába, az Ocean's Drive-hoz érkezik. Ez egy hosszú utca végig, kilómétereken keresztül, ahol éttermek, és bárok várják a vendégeket. Szinte el sem lehet menni a sok emb

Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.                  Példabeszédek 17,28 Természetesen az idézet miatt nem leszek szófukar (másra vonatkozik :D) Nah! Azt hiszem ez lesz az egyik legérdekesebb bejegyzésem, hisz a mai napon bejártuk Miami city-t. Most már megvacsoráztam, és le vagyok fáradva de visszagondolva is őrületes volt. Megmondom őszintén, alapból nem éltünk át olyan őrjitő nagy élményeket önmagában, de mégis! Hogy miért? Nah lássuk. Reggel a blogolást és a reggelit követően a srácokkal (Zsolti, Leo, Én) elkezdtük a tervezést, hogyan is jussunk be a városba. Amit a helyi közlekedésről el tudok mondani: Miami kurva jól fel van épitve. Egyenes utak, csak semmi kavarás, hatalmas utcák, hibátlan beton. Ennek hála szinte lehetetlen eltévedni. Vannak a fő utcák és az azokat összekötő kis utcák és kb ennyi. Szinte mindenki autóval jár, ennek hála pedig alig van tömegközlekedés. Felénk jár egy ingyenes kisbusz, van egy város feletti

Még fél óra reggeliig, egy picit tudok még irogatni. Ahogy reggel kimentem egyet rágyujtani fura volt érezni, hogy az egész városnak olyan... nehéz szaga van. Komoly hatása van annak hogy itt kb soha nem volt egy-egy -5 fokos erős téli szél ami kipucolhatta volna a levegőt. Hatalmas pára és nagy meleg, de nem olyan mint otthon. Nem olyan durva a nap valahogy, elviselhetőbb a meleg. Kiváncsi vagyok a turistás részek meg beach miben lesz más, már ha eljutunk oda. A fiúkkal még akarunk venni mobilkártyát meg ilyen áramkimeneti átalakitót hogy tudjuk tölteni a cuccainkat. A hajón állitolag lesz 220-as európai plug, de mégiscsak jó ha van. Nagyon flash még hogy itt minten parkolóhely mellett van ilyen ezer éves amcsi parkolóóra, mint amilyen a filmekben is. Otthon már rég ellopkodták volna ezeket. :D Meg újságos doboz. Bedobod a pénzt és dob újságot. Rájöttem miért fura a kaja. Egy görög konyha csinálja a menünket. Már minden világos. Kicsit aggódunk, mert állitólag tényleg nem jó itt

"Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik "                                Példabeszédek 23,31  Helló Minenkinek! Még kicsit esetlen vagyok, épp most állitottam át a szálloda billentyűzetét valami magyarfélére. Komoly volt az utóbbi huszonnégy órám, igyekszem leirni röviden. (nincs hosszú i betüm) Kora reggel, a Zsolti kikisért a reptérre, aztán ahogy sikerült a check in végülis magam maradtam. Ott helyben valami hatalmas eufória tört elő belőlem. Éreztem, hogy ahogy a búcsúk véget értek, a nagy utazás végre teret nyer bennem. Maga a bejutás, csomagvizsgálatok és minden egyéb is olyan élvezetesnek tűnt mint semmi más eddig. Ott voltam egyedül azon a nagy állomáson, a saját utamon - azt hiszem nagyon régóta vártam már erre. A repűlő felszállt lassan, és hatalmas volt végre nem csak Bécset hanem Budapestet is felülről látni. Pici makettvárosnak tűnt az egész. Sajnos az Alpokat nem láttam a felhők miatt. Egy ny

"Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok  dicsőségét"                             Márk 4,8 (Károli Gáspár fordítása) "Az otthon ott van ahol megállunk." Régen mindig szerettem volna hinni ebben a szövegben, nagy utazónak tartom magam (persze csak jellemben, hisz nem utazom sokat). De azért mégis van benne valami, mert amikor egyetemista voltam, egy pár hónap után a kolira is otthonként tudtam tekinteni. Sőt volt, hogy azt mondtam, "haza megyek" amikor Pest felé tartottam. Most úgy érzem, hogy az otthon ott van, ahol a Család, így ez nem is helyszínhez, inkább személyekhez kötődik. Pont ezért bízom benne, hogy ahogy a koliban is, talán külföldön is lesz egy kis baráti család, ami megadja az érzést. Tegnap úgy döntöttem gyakorlom picit az angolt, meg a Miami érzést. Megnéztem egymás után a Bad Boys 1-2-t. Hát nem kellett volna. XD Mostantól csak töltött stukkerrel lépek ki a szállodából. Ami

"Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok."                                     János 9,25 (Károli Gáspár fordítása) Lassan nekikezdtem a pakolásnak is, jó lenne megrakni a bőröndöt. Azt az egyet még nem tudom, hogy hogyan mérem majd le. Elvileg a tengerész vízumnak köszönhetően kettő nagy csomagom lehet, de fejenként csak 25 kiló ha jól tudom. Ruha, papírok, tisztálkodószerek, ennyi kell csak, esetleg pár könyv. Nem lesz nagyobb cókmók, mint egy koliba költözéskor, és ez egész vicces, tekintve hogy sokáig távol leszek. Ahogy tegnap sétáltam át a srácokhoz valami felettébb új nyugalom jelent meg bennem. Az utcának is más illata volt, vagy csak intenzívebb? Ott volt a barnuló falevelek, az erkélyeken száradó ruhák illata, ezt a kettőt ki tudtam venni. Olyan volt, mint amikor az ember hosszú idő után hazatér, és minden megint olyan új. Vagy mint amikor 6-7 évesen kilépsz az udvarra. Még nincs benned a sok aggodalom