Guzzler Pirate

Párizs külvárosában, a repülőtérhez közel, egy All Seasons hotelben ücsörgök. Itt már Magyar idő szerint folynak a nappalok és az esték - így tudom hogy az enyémeimmel egy időben fekszem. Ez jó. Minden ami alig egy napja történt pedig olyan homályos. Tudom hogy a Gábor még ott van, de nem úgy érzem mintha a föld másik felén lenne. Inkább úgy, mintha egy világokat összekötő térkapu túlfelén, egy másik bolygón. Az amerikai emlékek hihetetlennek tűnnek, és az egész tényleg olyan mint egy álom. Június tíz, este 22 órakor, indiai Lido matre'd-m, Valerian odajött hozzám, és szólt hogy jelentkezzek ki a rendszerből, véget ért a munkaidőm. Ott utoljára megcsináltam amit 8 hónapon át minden áldott nap tettem - clock out. Most tényleg vége. 8 hónapon át szabadnap nélkül minden reggel felkeltem és ha jó volt, ha nem, csináltam mint a gép. Pedig néha fájt. És holnaptól egyszer csak megáll az egész. Nincs több rohanás, félelem a főnököktől, hatalmas nyomás és stressz. Kimentem egy cigire, a

Szolgálat „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságotok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.” János 16,33 (Károli Gáspár fordítása) Június harmadikán, ebéd után ülök a kabinomban, várok még egy negyven percet, aztán beszélgetek a hotel director-ral. Srácok, az Úr úgy adta, hogy a szerződésem utolsó pár hetét nem könnyed dolgozgatással, meg fél órás késésekkel lazítom végig, ahogy az sokszor lenni szokott. Az Alázat amit megismerni jöttem, nem adja olcsón magát – minden csepp hitemre szükségem van. Beszélek kicsit a történésekről is. Most már pár napon belül egy-két srácot kivéve mindenki akit ismertem amikor ide jöttem elmegy. Az előző bejegyzés óta elsőként a Radoslav ment el, aki a szerződésem első pár hetében az egyik első pajtásom volt. Vele meg a Nikóval igazán lehetett bulizni, ez a két Bulgár király mindig megtalálta az élet habját. Utoljára amikor a hetedik emeleti kijáratnál találkoztam vele egy korai