Dagadó bőröndök
"Felele azért az és monda: Ha
bűnös-é, nem tudom: egyet tudok,
hogy noha vak voltam, most látok."
János 9,25 (Károli Gáspár fordítása)
Lassan nekikezdtem a pakolásnak is, jó lenne megrakni a bőröndöt. Azt az egyet még nem tudom, hogy hogyan mérem majd le. Elvileg a tengerész vízumnak köszönhetően kettő nagy csomagom lehet, de fejenként csak 25 kiló ha jól tudom. Ruha, papírok, tisztálkodószerek, ennyi kell csak, esetleg pár könyv. Nem lesz nagyobb cókmók, mint egy koliba költözéskor, és ez egész vicces, tekintve hogy sokáig távol leszek.
Ahogy tegnap sétáltam át a srácokhoz valami felettébb új nyugalom jelent meg bennem. Az utcának is más illata volt, vagy csak intenzívebb? Ott volt a barnuló falevelek, az erkélyeken száradó ruhák illata, ezt a kettőt ki tudtam venni. Olyan volt, mint amikor az ember hosszú idő után hazatér, és minden megint olyan új. Vagy mint amikor 6-7 évesen kilépsz az udvarra. Még nincs benned a sok aggodalom, meg a szokásos kérdések. Vajon mi lesz holnap? Vajon hogy sikerülnek a dolgaim a héten? Hogyan jutok túl az akadályaimon amikkel hónapokra-évekre előre kiraktam az utam. A stressz, a megfelelési készer, sok elnyomott szar. Amikor 7 évesen kimész az udvarra ezek nincsenek ott, finom a levegő, újak az ízek, tapintások. Nem érdekel az ebéd, nincs kedved hazamenni, még felfedeznél. Maga a futkosás is örömmel teli, a semmittevésben is ott van a megismerés. Nah ez az a gyermeki frissesség amit ha megtalálsz magadban kicsit segít kinyitni a szemed. Ehhez a dumához a -gyermekeké a mennyek országa- idézet lehet hogy jobban passzolt volna. Nah mind1.
Szerencsére az utolsó szerepjáték alkalmak is jól sikerültek, ennek örülök, meg hogy sokat röhögtünk közben. Nagyjából lezártam a dolgaim a barátaimmal is, és lefutottam a búcsúköröket. Sajnálom hogy sokatokkal nem tudtam találkozni, de végül is bármilyen ódai néha az írásmódon, ez az egész azért egyáltalán nem olyan tragikus. :D Sok emberrel megesik: lelépek pár hónapra melózni, aztán majd jövök. ;) Persze ez egy merőben új tapasztalat, és ettől egész újszerű. Nyilván mondjuk sokszor elutazás nélkül is van, hogy egy barátod fél évig nem látod.
Rendezkedem. A fejem még zakatol, újra meg újra olvasom a hajós cég kiskönyvét a "Before you leave home" és a "From home to America" részeknél.
Ebben a pillanatban azonban furcsa érzésem van. Nincs az indulás izgalma, de a régi otthoni megrekedtség zavara sem. Mintha ez a békés, nyugodt várakozás pillanata örökké így folytatódna. Majd csak leesik a tantusz ha elindul a gép, addig alázatosan megadom magam a körülményeknek.
Nekiálltam megtanulni pár hasznos új szót, és nyitva egy böngésző ablak az amcsi mértékegységekhez is - hogy ne csak bután nézzek ha azt mondják "a pint please". Plusz memorizálom a kinti ünnepeket, fontos telefonszámokat, képzem magam pár állampolgári ismeretre. Magus UTK nyelven szólva - tanulom a Kultúra (Usa) és Helyismeret (Florida) skilleket. :D
Nah még egy utolsó fodrászat, fontos fénymásolatok elkészítése, és nincs is más dolgom, csak a családi együttlétek, meg a kapcsolattartás tervezése.
Yo!-k legyetek! :)
bűnös-é, nem tudom: egyet tudok,
hogy noha vak voltam, most látok."
János 9,25 (Károli Gáspár fordítása)
Lassan nekikezdtem a pakolásnak is, jó lenne megrakni a bőröndöt. Azt az egyet még nem tudom, hogy hogyan mérem majd le. Elvileg a tengerész vízumnak köszönhetően kettő nagy csomagom lehet, de fejenként csak 25 kiló ha jól tudom. Ruha, papírok, tisztálkodószerek, ennyi kell csak, esetleg pár könyv. Nem lesz nagyobb cókmók, mint egy koliba költözéskor, és ez egész vicces, tekintve hogy sokáig távol leszek.
Szerencsére az utolsó szerepjáték alkalmak is jól sikerültek, ennek örülök, meg hogy sokat röhögtünk közben. Nagyjából lezártam a dolgaim a barátaimmal is, és lefutottam a búcsúköröket. Sajnálom hogy sokatokkal nem tudtam találkozni, de végül is bármilyen ódai néha az írásmódon, ez az egész azért egyáltalán nem olyan tragikus. :D Sok emberrel megesik: lelépek pár hónapra melózni, aztán majd jövök. ;) Persze ez egy merőben új tapasztalat, és ettől egész újszerű. Nyilván mondjuk sokszor elutazás nélkül is van, hogy egy barátod fél évig nem látod.
Rendezkedem. A fejem még zakatol, újra meg újra olvasom a hajós cég kiskönyvét a "Before you leave home" és a "From home to America" részeknél.
Ebben a pillanatban azonban furcsa érzésem van. Nincs az indulás izgalma, de a régi otthoni megrekedtség zavara sem. Mintha ez a békés, nyugodt várakozás pillanata örökké így folytatódna. Majd csak leesik a tantusz ha elindul a gép, addig alázatosan megadom magam a körülményeknek.
Nekiálltam megtanulni pár hasznos új szót, és nyitva egy böngésző ablak az amcsi mértékegységekhez is - hogy ne csak bután nézzek ha azt mondják "a pint please". Plusz memorizálom a kinti ünnepeket, fontos telefonszámokat, képzem magam pár állampolgári ismeretre. Magus UTK nyelven szólva - tanulom a Kultúra (Usa) és Helyismeret (Florida) skilleket. :D
Nah még egy utolsó fodrászat, fontos fénymásolatok elkészítése, és nincs is más dolgom, csak a családi együttlétek, meg a kapcsolattartás tervezése.
Yo!-k legyetek! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése