Reggeltelen reggelek
„De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb
köztetek, olyan legyen,
mint a ki legkossebb; és a ki fő, mint
a ki szolgál.”
köztetek, olyan legyen,
mint a ki legkossebb; és a ki fő, mint
a ki szolgál.”
Lukács 22,26 (Károli Gáspár fordítása)
 |
| Komoly nem? |
Ez a bejegyzésem most a napi rutinról fog szólni, mind a munkát, mind a szabadidőt tekintve. Mert hogy ez sokat számít – a beosztás. Nem mondom hogy túl érdekes lesz, ez inkább csak az ismerősöknek szól, hogy tudják, pontosan mi az Isten is történik itt velem.
Őszintén szólva az egyik fontos hátrány az az, hogy lent a kabinban mindig minden ugyanolyan. Nincs napfény, így sosem lehet tudni, hogy reggel van vagy este – az egésznek állandóan alvás hangulata van, pont ezért nem nagyon töltöm ott a szabadidőmet. A munkán kívül is több időpont van amit érdemes figyelni. Minden második héten le kell mennünk a mosodába lecserélni a törölközőnket, a pokrócunkat, a lepedőt és a párnahuzatot – valamint alá kell írnunk egy papírt. A cégnek fontos hogy tiszta környezetben legyünk, így csekkolják hogy ez minden második héten megtörtént e. A ruháinkat és az egyenruhát magunk mossuk, ez ingyenes, de a mosószert mi vesszük. Én betankoltam mexikóban két 3 literes mosófolyadékkal, így egy darabig elvagyok. Mivel azonban az egyenruhát könnyű szétcseszni van hogy egy inget 2-3 napig hordok, kicsit gáz, de egy nincs időm minden nap 2 órán át mosni. Egy pár folt az ingujjon nem számít, mert az a tiszta ingen is 2 óra után megjelenik. Alapvetően igényesek vagyunk, de ha bárkit közelről megnézek assistant waiterek közül mindenki piszkos – mert hát ilyen a meló, nem lehet megúszni. A borotválkozás srácoknál szintén elkerülhetetlenül fontos, a legkisebb borostáért is lebaszás jár, így a borotvát is 1-2 naponta kézbe kell vennem, ami szépen lerendezi az arcbőröm, de már kezdem megszokni. Ugyanez igaz a hajviseletre, ha borzosak vagyunk irány a fodrász. Ebben az esetben egy indiai szerelőről van szó aki esténként megkopasztja azokat akiket meg kell. A pali amúgy egész ügyes, először megijesztett a kis kék munkás overáljában –Jézusom ez fog megnyírni?!- de érti a dolgát. Minden esetre nem olyan, mint egy európai fodrász, szóval a bonyolultabb fazonok nem elképzelhetőek. Ezért rohangászok én is most egy centis hajjal, de legalább így a katonaság érzésnek is adtunk egy pofont.
Fizetést minden második héten kapunk a bankszámlára, amit az itteni BankAtlantic automatáról le is kapunk gyorsan. Kellemetlenség, hogy a gépben csak 50 dollárosok vannak, de annyi baj legyen.
Fontos még, hogy minden felszállási napon, amikor jönnek a guest-ek, tartunk egy boat drill-t, avagy egy próbariadót. Ez csak a vendégeknek van, viszont ilyenkor is van feladatom, mert betettek az evacuation team-be. A lido deck-en kell a vendégeket a muster station-jükre irányítanom. Ennek a lényege az, hogy baj esetén tudják, hova kell eljutniuk, hogy evakuálhassunk. Egyébként ha vészhelyzet van (lenne) többnyire a muster station-ökhöz irányítanak minket, ahonnan mentőcsónakokba lehet szállni. Megszólal a hét rövid, egy hosszú hajóduda, és megyek is fel a narancssárga kukásmellényben – valós baj, vagy dolgozói próbariadó esetén pedig a mentőmellényemben.
De térjünk vissza az egyszerű napokhoz. Először amikor a room szervízben dolgoztam 6 órás kezdéssel voltam, egészen este 11-ig. Reggel 11 körül volt egy szünetem egészen 4-ig, és onnan nyomtam tovább 11-ig közben egy 45 perces szünettel – valahogy így volt meg a 10 órám. Elég mély víz volt, mert semmit sem tudtam a szobák elhelyezkedéséről, a vendégekről, és alapjában még sosem voltam pincér. Idegen volt hogy 5-6 kaját a vállamon tálcán egyensúlyozzak lépcsőzés közben, alattam egy dülöngélő hajóval. Maga a room servíz elég kicsi, nehéz benne dolgozni ha sokan vagyunk. Van egy operátori szoba, meg egy pici kettéosztott konyha hűtőkkel, pirító géppel, meg melegítőszekrényekkel. Reggel a vendégek este kirakott breakfast card-jain bejelölt ételeket szállítottuk ki, napközben meg a rendeléseket. Az operátorok jelenleg 3-an vannak, egy kis fülöp tanulócsaj, egy orosz nő (Alina), meg egy indiai csaj (Hevé). Arcok mind. Az ottani munka elég sokoldalú. A rendelést mi rakjuk össze – megkapom a papírkát, és összeállítom a tálcán az egészet – ha meleg szendvicsekről van szó, a szakács asszisztál. Ha alkoholt kérnek a bárból kikérem. Fizetniük csak a piáért kell, de azt automatikusan levonják a számlájukról. Borravalót meg vagy nyomnak a kezembe vagy nem. Egy 10-15 dolcsit minden nap össze tudtam ott szedni. Ezek mellett még minden rohangászós dolgot a room service csinál a hajón. Délután mindenki a beosztott szintjén körbejár egy kocsival, és összeszedjük az ajtók elé kitett szennyes tálcákat. Napközben megadott időpontokra set-up-okat (alkalmi büfé összeállítás) kell csinálni a gyerekprogramokra. Mindenkinek van 1-2 set-up-ja egy nap, amikor poharakat, tálakat, szalvétát, sütit, stb kell kivinni egy-egy programhoz, majd a program végén el kell vinni a maradékokat (break down). Emellett pedig mindenfélét hozunk viszünk a hajón, kinyitjuk az ajtókat ha valaki elvesztette a kulcsát, ajándékételeket és küldeményeket helyezünk el. A kedvencem az amikor valaki ilyen romantikus meglepi set-up-ot rendel kiválasztott párjának. Ilyenkor lemegyek a megadott szobába, kinyitom (előtte az operátor csekkolja telefonon hogy ott vannak-e), és tortát, jegelt pezsgőt, poharakat, rózsákat helyezek el, az ágyat pedig beszórom rózsaszirmokkal. Poén.
Ezt csináltam egy 3 hétig kb, aztán letettek a crew mess-be. Hát erről mit mondjak. Az ottani munka igazából csak arról szól hogy mindent feltöltünk. Poharak, kanalak, saláta és hidegbár, fagyigép, kávé, asztaltörölgetés, takarítás, és még szerintem írhatnám egy darabig. Elég húzós, pörgős, mindig dugig van emberrel, masszív figyelmet és folyamatos futólépést kíván. Később áttettek a szállítós pozícióba – ott már csak futkorásznom kellett, reggel a péksütikért, délután meg az evőeszközért, sütikért, gyümölcsért. Szerettem, ott 5-5-ig melóztam, reggel 7 előtt meg nincs supervisor, szóval általában amikor volt egy lyukam (rendszerint 05:45-06.30-ig amíg a pékség elkészítette a péksütiket) a napfelkeltét néztem az open deck-en (fedélzet) egy kávéval. Most jelenleg meg a staff mess-ben melózok, ahol a staff-osoknak adjuk a kaját. Az ő éttermük igényesebb, és ők (a svédasztal mellett) rendelhetnek is kajákat. Itt reggel 6:20-kor kezdjük fel set-up-olni a kajáldát, és 7-9-ig vagyunk nyitva. Ebédkor 11-13:30-ig, este meg 18.00-21:00-ig. Ami rossz benne, hogy minden zárás után legalább háromnegyed óra amig újra visszapakolunk, és kinyaljuk tisztára a helyet – ha a Wilson megjelenik akkor meg még több mert mindig kitalál valami extra munkát. Én –amellett hogy mindenben asszisztálok, meg a szennyeseket segítek a lányoknak becipelni- a hot line-nal, avagy a melegbárral vagyok megbízva. Ez abból áll, hogy én rendezem össze a meleg kajákat a melegítőn, és amikor valami elkezd fogyni cserélnem kell. Átmegyek a konyhába és jelzem a szakácsnak (Naresh) hogy csináljon. Itt a legénységnek egyébként 29 menüje van, ezek ismétlődnek napról napra. A nehézség az, hogy minden étkezés elején dugig vagyunk, és minden másodpercben rohanok valami kajáért. Mindemellett a Naresh csinálja az officer’s mess-nek illetve a captain, és a petty officer’s mess-nek is a rendeléseit, és ez a hatalmas mennyiségű meló mellett még az én meleg ételeimet is csinálnia kell, így nagyon figyelni kell hogy időben elkészíttessek mindent, mert ha az uccsó pillanatban szólok neki nem tud végezni. Kis érdekesség: a menüben rengeteg féle kaja van, tegnap volt gulyás, előtte meg paprikás csirke. Persze közük nem volt az otthonihoz, sem ízben sem formában. Ami mindig van: Rízs (mert az ázsiaiak, nem tudom hogyan de minden étkezéskor benyomnak belőle fejenként 3 tállal), és dhall (ilyen indiai sárga lencsés trutyi, amit rizzsel esznek). A mostani staff-os csapat egyébként rajtam kívül még áll 4 csajból (Maggie (lengyel), Irina (orosz), Klaudia (magyar), Sara (szlovén)) illetve ott van még Bogdan (román), az egyetlen pasas velem együtt. Ő is egy érdekes story, eddig a szárazföldön amerikában nyomta a pincér business-t, assistant matre’d szintig jutott, csak egy kis papírügyi balhé miatt ide kellett jönnie, mivel ez volt az egyetlen megoldás hogy újra visszakerülhessen az államokba. Kellemetlen. A lányok rendeléseket visznek ki meg a szennyes tányérokat cipelik el, Sara ugyanazt csinálja mint én, csak ő a salátabárt tölti föl folyton, Bogdan meg nekem segít be, meg igyekszik egyben tartani a helyet, hisz jó tapasztalata van management terén.
Ami nagyon előnyös itt, hogy kapunk néha off-okat. Breakfast illetve lunch off-ot, ami azt jelenti, hogy egyszer-egyszer a cruise-ban 1-1 embernek a reggelinél vagy az ebédnél nem kell dolgoznia.
Szóval jelenleg ez a téma. Amióta legutóbb írtam egész sok dolog történt, például jártam Costa Ricában, sőt még lunch off-om is volt, de nem sokat ért. Mivelhogy aznap apály volt és a fél nap elment azzal hogy kikössük a hajót, a dokk ugyanis magasabban volt mint a kijárat. Ennek köszönhetően először egy életveszélyes lépcsőt eresztettek le a 7.-ről, onnan járkáltak le a vendégek, aztán végül azzal küszöböltük ki a szintkülönbséget hogy megdöntöttük a hajót (belül van egy hatalmas acél mozgatható egyensúlyozó nyelv – azt áttolták a hajo másik oldalába). Kint voltunk egy 4-5 órát, és ökörködtünk, jó buli volt. Megmondom őszintén ez a kikötő – nevezetesen Punta Arenas – az eddigi helyekhez képest hatalmas putri volt, kb ilyen Pest 8. kerület. A tenger a barna homok miatt piszkosnak tűnt, az utcák nem voltak söpörve – ami amúgy otthonhoz képest nem extra, de amerika nagyon tiszta és hát hozzászoktam. Sok pici üzlet volt, az árusok meg nem másztak az arcunkba, ami mexikó után szintén nagyon fura volt. A sörük tiszta arany ászok, a csajok meg szépek voltak – igazi latinák. Összességében jó volt látni egy ilyen részét is közép amerikának, a tipikus szappanoperás ghetto-t ahonnan a csinos csaj/pasas származik akit összeszed a gazdag milliomos.
Őszintén szólva az egyik fontos hátrány az az, hogy lent a kabinban mindig minden ugyanolyan. Nincs napfény, így sosem lehet tudni, hogy reggel van vagy este – az egésznek állandóan alvás hangulata van, pont ezért nem nagyon töltöm ott a szabadidőmet. A munkán kívül is több időpont van amit érdemes figyelni. Minden második héten le kell mennünk a mosodába lecserélni a törölközőnket, a pokrócunkat, a lepedőt és a párnahuzatot – valamint alá kell írnunk egy papírt. A cégnek fontos hogy tiszta környezetben legyünk, így csekkolják hogy ez minden második héten megtörtént e. A ruháinkat és az egyenruhát magunk mossuk, ez ingyenes, de a mosószert mi vesszük. Én betankoltam mexikóban két 3 literes mosófolyadékkal, így egy darabig elvagyok. Mivel azonban az egyenruhát könnyű szétcseszni van hogy egy inget 2-3 napig hordok, kicsit gáz, de egy nincs időm minden nap 2 órán át mosni. Egy pár folt az ingujjon nem számít, mert az a tiszta ingen is 2 óra után megjelenik. Alapvetően igényesek vagyunk, de ha bárkit közelről megnézek assistant waiterek közül mindenki piszkos – mert hát ilyen a meló, nem lehet megúszni. A borotválkozás srácoknál szintén elkerülhetetlenül fontos, a legkisebb borostáért is lebaszás jár, így a borotvát is 1-2 naponta kézbe kell vennem, ami szépen lerendezi az arcbőröm, de már kezdem megszokni. Ugyanez igaz a hajviseletre, ha borzosak vagyunk irány a fodrász. Ebben az esetben egy indiai szerelőről van szó aki esténként megkopasztja azokat akiket meg kell. A pali amúgy egész ügyes, először megijesztett a kis kék munkás overáljában –Jézusom ez fog megnyírni?!- de érti a dolgát. Minden esetre nem olyan, mint egy európai fodrász, szóval a bonyolultabb fazonok nem elképzelhetőek. Ezért rohangászok én is most egy centis hajjal, de legalább így a katonaság érzésnek is adtunk egy pofont.
Fizetést minden második héten kapunk a bankszámlára, amit az itteni BankAtlantic automatáról le is kapunk gyorsan. Kellemetlenség, hogy a gépben csak 50 dollárosok vannak, de annyi baj legyen.
Fontos még, hogy minden felszállási napon, amikor jönnek a guest-ek, tartunk egy boat drill-t, avagy egy próbariadót. Ez csak a vendégeknek van, viszont ilyenkor is van feladatom, mert betettek az evacuation team-be. A lido deck-en kell a vendégeket a muster station-jükre irányítanom. Ennek a lényege az, hogy baj esetén tudják, hova kell eljutniuk, hogy evakuálhassunk. Egyébként ha vészhelyzet van (lenne) többnyire a muster station-ökhöz irányítanak minket, ahonnan mentőcsónakokba lehet szállni. Megszólal a hét rövid, egy hosszú hajóduda, és megyek is fel a narancssárga kukásmellényben – valós baj, vagy dolgozói próbariadó esetén pedig a mentőmellényemben.
De térjünk vissza az egyszerű napokhoz. Először amikor a room szervízben dolgoztam 6 órás kezdéssel voltam, egészen este 11-ig. Reggel 11 körül volt egy szünetem egészen 4-ig, és onnan nyomtam tovább 11-ig közben egy 45 perces szünettel – valahogy így volt meg a 10 órám. Elég mély víz volt, mert semmit sem tudtam a szobák elhelyezkedéséről, a vendégekről, és alapjában még sosem voltam pincér. Idegen volt hogy 5-6 kaját a vállamon tálcán egyensúlyozzak lépcsőzés közben, alattam egy dülöngélő hajóval. Maga a room servíz elég kicsi, nehéz benne dolgozni ha sokan vagyunk. Van egy operátori szoba, meg egy pici kettéosztott konyha hűtőkkel, pirító géppel, meg melegítőszekrényekkel. Reggel a vendégek este kirakott breakfast card-jain bejelölt ételeket szállítottuk ki, napközben meg a rendeléseket. Az operátorok jelenleg 3-an vannak, egy kis fülöp tanulócsaj, egy orosz nő (Alina), meg egy indiai csaj (Hevé). Arcok mind. Az ottani munka elég sokoldalú. A rendelést mi rakjuk össze – megkapom a papírkát, és összeállítom a tálcán az egészet – ha meleg szendvicsekről van szó, a szakács asszisztál. Ha alkoholt kérnek a bárból kikérem. Fizetniük csak a piáért kell, de azt automatikusan levonják a számlájukról. Borravalót meg vagy nyomnak a kezembe vagy nem. Egy 10-15 dolcsit minden nap össze tudtam ott szedni. Ezek mellett még minden rohangászós dolgot a room service csinál a hajón. Délután mindenki a beosztott szintjén körbejár egy kocsival, és összeszedjük az ajtók elé kitett szennyes tálcákat. Napközben megadott időpontokra set-up-okat (alkalmi büfé összeállítás) kell csinálni a gyerekprogramokra. Mindenkinek van 1-2 set-up-ja egy nap, amikor poharakat, tálakat, szalvétát, sütit, stb kell kivinni egy-egy programhoz, majd a program végén el kell vinni a maradékokat (break down). Emellett pedig mindenfélét hozunk viszünk a hajón, kinyitjuk az ajtókat ha valaki elvesztette a kulcsát, ajándékételeket és küldeményeket helyezünk el. A kedvencem az amikor valaki ilyen romantikus meglepi set-up-ot rendel kiválasztott párjának. Ilyenkor lemegyek a megadott szobába, kinyitom (előtte az operátor csekkolja telefonon hogy ott vannak-e), és tortát, jegelt pezsgőt, poharakat, rózsákat helyezek el, az ágyat pedig beszórom rózsaszirmokkal. Poén.
Ezt csináltam egy 3 hétig kb, aztán letettek a crew mess-be. Hát erről mit mondjak. Az ottani munka igazából csak arról szól hogy mindent feltöltünk. Poharak, kanalak, saláta és hidegbár, fagyigép, kávé, asztaltörölgetés, takarítás, és még szerintem írhatnám egy darabig. Elég húzós, pörgős, mindig dugig van emberrel, masszív figyelmet és folyamatos futólépést kíván. Később áttettek a szállítós pozícióba – ott már csak futkorásznom kellett, reggel a péksütikért, délután meg az evőeszközért, sütikért, gyümölcsért. Szerettem, ott 5-5-ig melóztam, reggel 7 előtt meg nincs supervisor, szóval általában amikor volt egy lyukam (rendszerint 05:45-06.30-ig amíg a pékség elkészítette a péksütiket) a napfelkeltét néztem az open deck-en (fedélzet) egy kávéval. Most jelenleg meg a staff mess-ben melózok, ahol a staff-osoknak adjuk a kaját. Az ő éttermük igényesebb, és ők (a svédasztal mellett) rendelhetnek is kajákat. Itt reggel 6:20-kor kezdjük fel set-up-olni a kajáldát, és 7-9-ig vagyunk nyitva. Ebédkor 11-13:30-ig, este meg 18.00-21:00-ig. Ami rossz benne, hogy minden zárás után legalább háromnegyed óra amig újra visszapakolunk, és kinyaljuk tisztára a helyet – ha a Wilson megjelenik akkor meg még több mert mindig kitalál valami extra munkát. Én –amellett hogy mindenben asszisztálok, meg a szennyeseket segítek a lányoknak becipelni- a hot line-nal, avagy a melegbárral vagyok megbízva. Ez abból áll, hogy én rendezem össze a meleg kajákat a melegítőn, és amikor valami elkezd fogyni cserélnem kell. Átmegyek a konyhába és jelzem a szakácsnak (Naresh) hogy csináljon. Itt a legénységnek egyébként 29 menüje van, ezek ismétlődnek napról napra. A nehézség az, hogy minden étkezés elején dugig vagyunk, és minden másodpercben rohanok valami kajáért. Mindemellett a Naresh csinálja az officer’s mess-nek illetve a captain, és a petty officer’s mess-nek is a rendeléseit, és ez a hatalmas mennyiségű meló mellett még az én meleg ételeimet is csinálnia kell, így nagyon figyelni kell hogy időben elkészíttessek mindent, mert ha az uccsó pillanatban szólok neki nem tud végezni. Kis érdekesség: a menüben rengeteg féle kaja van, tegnap volt gulyás, előtte meg paprikás csirke. Persze közük nem volt az otthonihoz, sem ízben sem formában. Ami mindig van: Rízs (mert az ázsiaiak, nem tudom hogyan de minden étkezéskor benyomnak belőle fejenként 3 tállal), és dhall (ilyen indiai sárga lencsés trutyi, amit rizzsel esznek). A mostani staff-os csapat egyébként rajtam kívül még áll 4 csajból (Maggie (lengyel), Irina (orosz), Klaudia (magyar), Sara (szlovén)) illetve ott van még Bogdan (román), az egyetlen pasas velem együtt. Ő is egy érdekes story, eddig a szárazföldön amerikában nyomta a pincér business-t, assistant matre’d szintig jutott, csak egy kis papírügyi balhé miatt ide kellett jönnie, mivel ez volt az egyetlen megoldás hogy újra visszakerülhessen az államokba. Kellemetlen. A lányok rendeléseket visznek ki meg a szennyes tányérokat cipelik el, Sara ugyanazt csinálja mint én, csak ő a salátabárt tölti föl folyton, Bogdan meg nekem segít be, meg igyekszik egyben tartani a helyet, hisz jó tapasztalata van management terén.
Ami nagyon előnyös itt, hogy kapunk néha off-okat. Breakfast illetve lunch off-ot, ami azt jelenti, hogy egyszer-egyszer a cruise-ban 1-1 embernek a reggelinél vagy az ebédnél nem kell dolgoznia.
Szóval jelenleg ez a téma. Amióta legutóbb írtam egész sok dolog történt, például jártam Costa Ricában, sőt még lunch off-om is volt, de nem sokat ért. Mivelhogy aznap apály volt és a fél nap elment azzal hogy kikössük a hajót, a dokk ugyanis magasabban volt mint a kijárat. Ennek köszönhetően először egy életveszélyes lépcsőt eresztettek le a 7.-ről, onnan járkáltak le a vendégek, aztán végül azzal küszöböltük ki a szintkülönbséget hogy megdöntöttük a hajót (belül van egy hatalmas acél mozgatható egyensúlyozó nyelv – azt áttolták a hajo másik oldalába). Kint voltunk egy 4-5 órát, és ökörködtünk, jó buli volt. Megmondom őszintén ez a kikötő – nevezetesen Punta Arenas – az eddigi helyekhez képest hatalmas putri volt, kb ilyen Pest 8. kerület. A tenger a barna homok miatt piszkosnak tűnt, az utcák nem voltak söpörve – ami amúgy otthonhoz képest nem extra, de amerika nagyon tiszta és hát hozzászoktam. Sok pici üzlet volt, az árusok meg nem másztak az arcunkba, ami mexikó után szintén nagyon fura volt. A sörük tiszta arany ászok, a csajok meg szépek voltak – igazi latinák. Összességében jó volt látni egy ilyen részét is közép amerikának, a tipikus szappanoperás ghetto-t ahonnan a csinos csaj/pasas származik akit összeszed a gazdag milliomos.
Most meg itt csapatom a Csendes Óceánon, holnap see day, aztán lesz két mexikói kikötőnk. Maga az Óceán itt már teljesen más mint a Karib Tenger. Nyugodt, selymes, ha viharos akkor pedig nagyon rázós. Nagytestvére a vizeknek. Megpróbálnám leírni vagy lefotózni azt hogy milyen látvány a nap vagy a hold ragyogása a vízen, amikor semmi sincs körülöttünk csak a végtelen kékség, de nem sikerül. Ezt tényleg látni kell. Nekem amúgy már ezért megérte.
Kiegészítés: Már voltunk az említett két mexikói kikötőben, ebben a pillanatban (dec 15. 15:54) hagyjuk el Cabo San Lucas-t. Ide a beosztásom miatt nem tudtam kimenni, de ez is szépnek tűnik. Kis városka szép szállókkal. Tegnap Puerto Vallartában voltunk, ami már egy igazi üdülővárosnak volt nevezhető. Semmi köze nem volt a Cosumel féle kis nyaralószigetekhez. Nagy forgalom, pláza, bevásárló centrum, halárus az utcán, hajók a belvárosban, pörgés, szép tisztaság, true Mexico. És ami mindent fölülmúl, a gyönyörű hegyek mindenütt. Azt hiszem ide tényleg visszajönnék, el is dobtam egy mustármagot a parton. (Hordok magamnál egy párat a medálomban.)
Holnap egy üres, várakozással teli nap után pedig jön Los Angeles. Remélem ott már lesz valahol fasza wifi, és a képeket is mind feltölthetem.
Fura egyébként így sétálni ezeken a helyeken. „Áh este 5-kor kezdek, szal’ kiugrom egy 2-3 órára.”
Nekünk már ez is a rutin része, ami könnyen elveheti a varázst, mert ez nem olyan mint egy nyaralás. Amikor kimegyek, tudom hogy órákon belül vissza kell érnem, mert csak szüneten vagyok.
A látvány viszont sokszor feledteti ezt. Nézzétek csak!
Holnap egy üres, várakozással teli nap után pedig jön Los Angeles. Remélem ott már lesz valahol fasza wifi, és a képeket is mind feltölthetem.
Fura egyébként így sétálni ezeken a helyeken. „Áh este 5-kor kezdek, szal’ kiugrom egy 2-3 órára.”
Nekünk már ez is a rutin része, ami könnyen elveheti a varázst, mert ez nem olyan mint egy nyaralás. Amikor kimegyek, tudom hogy órákon belül vissza kell érnem, mert csak szüneten vagyok.
A látvány viszont sokszor feledteti ezt. Nézzétek csak!
 |
| Adható tengerpart (Puerto Vallarta) |
 |
| A belvárosban lazán parkolnak a hajók. |
 |
| Puerto Vallarta a hajóról |
 |
| Belépés Costa Ricába (Punta Arenas városa) |
 |
| A Közép Amerikai nyócker |
 |
| Costa Rica-i Ászok |
 |
| Magyar állatok egyen-napszemüvegben. "4 dollárt megér ez a szar, vegyünk már 5-öt! XD" |
 |
| Csodás hegyek (Puerto Vallarta) |
Szia Richó!
VálaszTörlésJól néztek ki tartsátok a sort!
Jól áll a vidék is.Én is szeretnék arra egerészni ígérem jó leszek!Köszi a részleteket sokkal emészthetőbb,hogy mizu veled és milyen egy napod.
Itthon uszkve minden rendben, szokásos életünket éljük, időnként örülünk, néha nem, közte meg bottal birizgáljuk a száraz szart/tudod?/
Lassan talán havazni is fog, legalábbis ilyen ígéretek is hallatszanak.Nem fog hiányozni?
Nem furcsa, hogy ilyentájt szürke és morcos szokott Pest lenni?Egyébként AZ.
Tudod egészen hiszem és látom milyen gyönyörű az Óceán,hogyan változik szinte óráról-órára.Mennyire más nappal és más éjjel.
Köszi,hogy lerajzolod nekem.
Szia szeretlek, vigyázz magadra és csapasd ezerrel.