Pirates Code

„A szél fú, a hová akar, és annak

zúgását hallod, de nem tudod honnan
jő és hová megy: így van mindenki,
a ki Lélektől született.

                              János 3,8 (Károli Gáspár fordítása)

1996

Any man who falls behind, is left behind – Bárki aki lemarad, ott marad. A filmből ismert idézet azt hiszem elég valósan fedi a valóságot. No persze azért kalóznak lenni jó.
Régen írtam (igen, végre van hosszú í-m), mivel kivártam a pillanatot amire végre vehetek egy saját gépet. Viszont ezt nem a Tampa-i Bestbuy-nak köszönhetem, történetesen Roland barátom adta el nekem 300 dolcsiért az otthon pár hónapja frissen vett gépét szóval most örülünk! És legalább magyar a billentyűzete is.
Ebben a blogbejegyzésben végre írok egy kicsit a hajóról, az itteni életről, meg mindenféléről. Úgy gondolom tanulságos történet lesz, nekem biztosan az.
Inspiration 1996. Ez áll a hajó orrában himbálózó vén rézharangon. A nyílt tengeren ha elég erős a vihar, néha magától is megkondul. Az igazság az, hogy ez egy elég öreg hajó, az idő már rendesen megrágta. Pár évente általában –ahogy mindegyiket- ezt is száraz dokkba küldik hogy felújítsák, de a cég szeret spórolni. Helyette inkább dolgozzunk mi. Special Cleaning – ez egy ijesztő kifejezés itt. A probléma az, hogy akármennyit pucoljuk a dolgokat, a koruk miatt mindig piszkosnak tűnek. A fémpadlókat hetente lezsúrolják egyszer gépekkel, a falakat gyakran festik, cserélik a csöveket, a hajót pedig minden kikötőben rozsdamentesítik kívülről. Itt a hajótestben szinte mindig van valahol hegesztés, kopácsolás. Az asztalosok is folyton kopácsolnak egy-egy eltört berendezési tárgyat. Mindez a mi részlegünk dolgaira is igaz. A crew mess-ben hetente szerelik a kv-gépet, a falakat meg a menyezetet kétnaponta lemossuk hipóval nehogy legyek legyenek. Wilson minden kikötő előtt körbejár led-es lámpával, rozsdafoltokat és piszkot keresve a szekrények alatt. Legutóbb pl lezsúroltatott velem egy műanyag tologatós ételszállító kocsit (itt csak troley-nak hívjuk). Szóval napról napra igyekszünk egyben tartani a kislányt.

Lakószobák folyosói

Visszatérve. Ezeket a méretű hajókat (Fantasy class ships) olaszországban rakták össze, így a mienket is. Ez azt a következményt vonta maga után, hogy a kapitány, a tisztek, és a motorszerelők szinte kivétel nélkül olasz pasasok, hiszen –amellett hogy az olaszok kimondottan jól hajóznak- nem rosz ha el tudják olvasni a motortér gépeinek olasz feliratait. A  motor, és a hajócsavar állítólag egy második világháborús tengeralattjáróé volt valaha. Gyorsan repesztünk vele annyi szent, szerintem 50km/h-t simán megjátszik, ami egy 12 emeletes 3000 fős hajó esetében nem is olyan lassú. A felszerelések közül is sok elég öreg, de jól bírják, vagy ha nem, gyorsan a szerelők kezei alá kerülnek. Van itt belső telefonos hálózat, vonalas és mobil is. Hívogathatjuk egymás szobáját, meg a főnökeinket. Az internet műholdas, ennek köszönhető hogy 20 dolcsi 200 perc, és elég lassú is. Maga a híd sok egyéb okosságra is képes, szonár méri a tengerfenék mélységét alattunk, remek időjáráselőrejelzéssel rendelkezünk, minden reggel ki van téve az aktuális műholdkép, valamint mindenféle úton módon tartjuk a kapcsolatot a környezettel. A hajót többnyire autópilóta vezeti hajszálpontosan, még be is parkol ha kell, ami nem is egyszerű művelet egy ekkora géppel, ami a súlya – és tehetetlenságe- miatt könnyen beletép a dokkba ha nem elég óvatos. A szórakozás is megvan, minden szobában van tv, plusz a közösségi helységekben is. A műsorokat felveszik, amikor a tengeren vagyunk előre bekészítve nézzük a filmeket meg híreket. Mindemellett a tv-ben még nézhetjük a fedélzeti kamerát, vagy egy interaktív földtérképet is a hajó aktuális helyzetéről. A biztonság is megérdemel pár szót, az is komolyan ki van számolva. Meg kell jegyeznem, hogy ha valami kolosszális viharba keverednénk fix a halál, mert ott nincs mit tenni. A kiküszöbölhető veszély a műszaki hiba, a tűz, és hasonlók lehetnek. A hajón rengetek víz és tűzzáró ajtó van, ezeket sokat tesztelik. Zárhatóak manuálisan, illetve a hídról is, mellette meg sok a poroltó, vízfecskendező, meg minden ami kell. Vészhelyzetek esetén be vagyunk tanítva minden okosságra. Ha baj történik különböző kódneveket lehet(ne) hallani a hangosbemondóban. Alpha team (tűz), Daco team (ember a vízben) és hasonlók. Balhé esetén mindnyájunknak a szobánkban található mentőmellénnyel együtt a megadott Muster Station-höz kell eljutnunk, ahonnan mentőcsónakokba tudunk ugrani. Ezek is elég okosak, úgy vannak megépítve hogy vízzel telítve is fenn maradnak a felszínen.

Otthonunk a Kajmán Szigetekről

Ami különös, az az, hogy itt mindenhol fém vesz körül, a levegő meg a légkondiból jön. Lent a kabinoknál nem is lehetne kibírni nélküle. Tulajdonképpen egy pici falu ez az egész, mindemellett saját anyagcseréje van. Sok vizet szállítunk például, és a tengerből is tudunk ivóvizet csinálni. Az elhasznált vizeket tároljuk, tisztítjuk, vagy ürítjük. Ez is szét van választva – a wc-k ből származó víz az úgynevezett black water (fekete víz), a mosdókból és mosogatókból jövő pedig a grey water (szürke víz). Ez utóbbi tisztítószert tartalmaz, így külön kell bánni vele. Az ételszemetet a konyhákban darálóba dobáljuk – viszont pár ételhulladékot (ananászhéj, tojáshéj, kávézacc, csontok) külön kell eldobálnunk, mert ezek kemények, egy nagy darálóban zúzzák be őket. Ezt követően mindez megy a tengerbe – durva nem? Pont ez miatt halálos vétek bármi egyebet az ételhulladék közé dobni, a hajók 5-6 éves eltiltást is kaphatnak ha ellenőrzéskor az ételmaradékok közt műanyag van. A papírt, műanyagot, üveget, vasat is szelektáljuk. És mindehez jön egy halom szabály: mit hogyan hova és miképp. Brutális mennyiségű kaját cipelünk, a raktárak dugig vannak hűtött ételekkel, gyümölcsökkel, italokkal. Az energiánkat a hajtó üzemanyag (diesel) adja –  belső erőmű rengeteg áramot csinál, itt folyton egy városnyi gép, villany, stb pörög megállás nélkül.
Felépítést tekintve, a kislány 12 emeletes, persze a kilátó, a híd pár része, a kémény, meg az antennák magasabban vannak. Az első emelet egyik része a motortér másik oldala pedig pár szobának ad helyet (itt lakom én is, de a hajó elejében, szóval nincs nagy zaj). Alattunk már csak gépek, csövek, és ki tudja még mi van, aztán a tenger. A második szint a szobáké és a nagy mosodáé. A deck 3 (itt a szint/emelet helyett azt mondjuk: deck) a crew area, itt vannak az étkezdéink, a kis mosoda, a konyháink, az összes raktár, a rakodótér. A 4., 5., 6. és 7. deck csak a vendégszobáknak van fenntartva. Innentől már a szinteknek hangulatnevük is van. 4-től a 12.-ig: Riviera(4), Main(5), Upper(6), Empress(7), Atlantic(8), Promenade(9), Lido(10), Veranda(11), Sports(12). A 8.-on van az összes dining room (nagy étterem), meg pár bolt. A 9. szintén a szórakozásé itt van a candellight lounge(nagy bár), a gyerekklubok,  a kaszinó, bárok, a Paris Lounge (afféle színház), a sushi bár, meg fasztudja még mi. A 10 a szabadtéri medence és a Bistro (svédasztalos kajálda) nekünk meg a biztonsági iroda sé a híd (irányítóterem). A 11-es a drága VIP szobáké, a 12-es pedig a két penthouse helye, amik a hajó legborsosabb árú szobái, hatalmasak, és csodás kilátás nyílik róluk, szinte ablak az összes fal. Alapból egy vendégszoba amúgy elég pici. Van benne egy mosdó, meg egy hálószoba ágyal, tv-vel oszt heló. Kb 10 négyzetméteresek de van nagyobb kisebb.
A mi szobáink még kissebbek, erről írtam is, de őszintén szólva nem is kell több. Csak alvásra használjuk. A mi szolgáltatásainkat tekintve is egész helyén van a hajó. Van internetszoba, illetve wifi mindenhol, telefonálni is bármikor tudunk, persze a hajóról eltelefonálás fizetős. Kaja az étkezési időkben van – minden nap van egyféle leves, csirke, marha, disznó, hal, pizza, hotdog, burger, kétféle köret, 6-7 féle süti, gyümölcssali, 5 fajta kenyér, 6-7 féle yoghurt, gyümölcsök, juice-ok, undorító szar kávé, sokféle műzli, salátabár 8-9 féle öntettel, temérdek fetával, olivabogyóval, meg igazából mindenféle zöldséggel. Csak hogy ne hangzzon olyan jól elmondom: borzasztóan főznek, minden főtt húsra csak ízesítő folyadékokat meg pár fűszerkeveréket szórnak – de ez ilyen.

Kis vidámkodás a hátsó dohányzón

Külön buli hogy a hajón mindent kedvezménnyel veszünk. Italok olcsók amerikához képest. Egy sört kb 1 dollár 25 centért veszek, a cigi a bárban 3 dolcsi (kb mint otthon), de ha kartonnal veszem akkor már csak másfél per doboz, (kb 300 forint) ami azért nagyon süti. 20% kedvezményem van mindenféle kincsre is ami a hajón van, kezdve a gumicukroktól, az üveges szeszeken át a parfümökig. (poén: ugyanez a kedvezmény jár a legénységnek a Carnival-os kikötőkben is a vámmentes boltokban, illetve sok üzletben, étteremben is.) Oh és a hajó is vámmentes övezet, nyilván ezért ilyen occsó a cigi/pia.

Szóval pörgünk az isten háta közepén a karib tengeren, körülöttünk pedig mindenki nyomja az igát hogy ez a sok dolog működni tudjon. Sok department (részleg) dolgozik együtt, ez is megérdemel pár szót. A hajó irányításáért az officer-ek, avagy tisztek a felelősek, hozzájuk tartoznak még a biztonsági tisztek. A motortér illetve a hajó egyéb gépeit a petty officer-ek, avagy kistisztek végzik. A belső munkálatokért, takarításért, a szobák rendbentartásáért a Housekeeping department felelős. Legtetején a department head, alatta megannyi supervisor – közülük is van aki a belső térrel, van aki pedig a külső térrel, medencékkel foglalkozik. Alattuk vannak a stateroom steward-ok, akik a vendégszobák bizonyos szekcióit kezelik az embereikkel. Ők köszöntik minden reggel a részlegük vendégeit, segítenek nekik a szobák problémáinak kiküszöbölésében, tulajdonképpen olyanok mint egy mindenes komornyik. Külön department még a gift shop, a kaszinó, a spa (masszázsos lányok), illetve az entertainment – ide tartozik minden táncos, előadóművész, illetve a babysitter-ek. A gyerekeknek egyébként három hely is van a hajón, egy a nagyon piciknek, egy a 8-12 éveseknek, egy pedig a tiniknek, szóval a szülők bármikor lepattinthatják a kölyköket, amit gyakran meg is tesznek. Mi pedig vagyunk az F&B (étel-ital) department – minden hajó legnagyobb, és legelfoglaltabb részlege. Közöttünk is afféle külön részleg a Galley (konyha – mosogatók), a pincérek, a bár waiter-ek, illetve a szakácsok. Mindegyiknek megvan a maga főnöke. Legfelül a mindenhol ott sürgő forgó F&B manager, a nagy isten kis i-vel. Eddig egy nagyon komoly Lars nevű norvég faszi volt, most egy indiai pasas, ő meg Richard. Ez egyébként határozottan vidámságot nyújt mostanság a crew-nak amikor találkoznak velem. Belép a liftbe a kis fülöp takarító, meghajol: „Oh big boss, how are you today sir?” :D
Richard-ot temérdek aszisztense követi mindenfelé, hogy csekkolják a platformokat helyette is. Alatta a pincérek fejei a Matre’D-k – avagy főpincérek- következnek és az ő aszisztenseik. Maguk a pincérek a senior illetve YTD team headwaiter pozíciókig mászhatnak.
Itt úgy megy a buli, hogy a dining room-ban minden 4-5 asztal egy team headwaiter-hez (csapatfőpincér) van beosztva. A team headwaiter beszélget a vendéggel, kivisz pár italt illetve a desszerteket. Minden más munkát a team waiter-jei végeznek. A dining room-on kívüli munkákat – mint pl felszolgálást és tányér összeszedegetést a bistro-ban, a room service futkosást, étteremtakarítást, illetve a legénységi kajáldák minden munkáját pedig mi, assistant waiter-ek végezzük. Szóval így néz ki a dolog.

Crew Mess

Hozzá kell tennem hogy a munkánk többségének semmi köze sincs a valódi pincérkedéshez. Ha valakit ez a dolog érdekel tudnia kell, hogy előnyös a Carnival-nál kezdeni, és referenciát meg tapasztalatot szerezni, de itt maradni nem túl okos döntés.
Tudjátok miket művelek itt, sokszor 12-13 órában?
Egy péksütemény fogdosáshoz kitalált vékony műanyagkesztyűben válogatom külön a 900 fős legénység szájait megjárt villákat meg késeket, felmosok, asztalt törtlök, kézzel merem a vizes papírtörlőt egyik kukából a másikba, hipózom a falat meg a plafont, törlöm a büfét. Közben a mocsok indonézek meg fülöpök fellöknek, mert ezek ugye olyanok hogy törnek előre mindegy mi van.
Jó persze ez a rossz oldala. Mert például én rakom ki a gyümölcsöket, yoghurtokat, töltöm a fagyigépet, a juice-okat, hozom a meleg kaját, felvágottat, péksütiket, szóval sok emberi dolog is van. Nehézzé az teszi a dolgot, hogy itt tapasztaltam meg először azt, hogy teljes erőmből dolgozok – és nem elég. És lebasznak, mert egy 0-24 kajáldában ami 900 embert szolgál ki, mindig van mit tenni. Ilyen stresszt apukám – hát itt lehet munkatűrést tanulni.
Amúgy bólintanék a dolgokra, hogyha lenne lehetőségünk továbblépni, de a cég már tele van. Régen a második szerződéstől már team waiter voltál, dupla fizuval – most viszont már dugig vagyunk, van aki még 3. szerződéses itt és még mindig assistent waiter. A carnival rájött, hogy az ázsiaiak itt maradnak mindenképp. 5000 dollárból jönnek ki ide, ez rengeteg pénz, nem fizetik vissza egy szerződésből, nekik meg mindegy mi van. Lenyomnak 2-3 évet hogy mosogatóból felléphessenek az én pozíciómba, és akkor már boldogok. Pont ezért minden második team headwaiter fülöp, ők itt maradnak akkor is ha szar. 1000 dolcsi neki már nem kis lóvé.
Én viszont – bármennyire is köcsög ez a világ, így van – ezzel a tapasztalattal már el tudok menni akár a Seaborn-hoz, ahol csak európai lehet a pincér, 4 hónap a szerződés, és 2000 euró a fizu. Vagy folyami hajóra 1500 euróért. Szóval lehet, hogy ez lesz a folytatás.
Hogy most mi van? Csinálom. Néha nehéz, de a célom felé tartok. Sok alázatot tanultam, rengeteget fejlődött a munkabírásom, megtanultam megadni magam az életnek, és letenni kicsit a fegyvert. Szolgálatot tanulok. Mert itt ez nem csak egy munka, ami valamikor elkezdődik és valamikor véget ér. Nem tudsz abba a gondolatba menekülni, hogy: „ jaj de jó, délután 4-kor vége a munkaidőmnek”. Felhívnak este az ágyadban hogy szar van a kajáldában és kell az ember. Ezt meg kell tanulni úgy kezelni, mintha az élet szerves része lenne – mert az is. Én már nem dolgozom itt. Én így élek. Néha megkérdezik a srácok hogy mikor végzek az este. A helyes válasz: 6 hónap múlva.

A továbbiakban írok majd kicsit az itteni emberekről, és a helyekről is amiket láttunk, hogy élménybeszámoló is legyen bőven. :)
Ma este formal night. Csokornyakkendők és csillogás. Felmegyek cigiért a gift shop-ba, vihogó amcsik rohangálnak fel alá. Érdekes tudni, hogy fogalmuk sincs róla, mennyi izzadstág csordul le értük minden nap.